Legelőször is meg kell nézni, hogy a libának (kacsának) nincs-e a hasában semmi. Ha bármi nem odaillőt találok (amit nem akarok megsütni vele együtt), azt kiszedem. Piacon a libát általában a májával együtt árulják, de mellette bent szokott még maradni zúza, szív, egyéb belsőség is.

Én nem szeretem a lábát, úgyhogy azt is levágom, meg a nyakát is, és a szárnya végét is, csak a húsosabb részt hagyom rajta. Kivágom a zsírzó mirigyét is, mert vízimadarak lévén ezeknek elég nagy van, és nem erre a zsírra van szükség a sütés alatt. A bőréből eltávolítom a nagyobb tokokat, toll maradványokat.

Pecsenye kacsánál nincs ilyen gond, azt általában teljesen megtisztítva árusítják.

A mellén a bőrét sűrűn bevagdalom, de óvatosan, hogy a húsig azért ne vágjak bele, nehogy kiszáradjon, amíg sül. Bevágásokat ejtek még a combon, és gyakorlatilag az összes zsíros bőrfelületen, hogy kicsuroghasson a zsírja, és a bőr finom ropogósra sülhessen.

Ezután besózom, frissen őrölt borssal megszórom, teszek még rá ételízesítőt is. A belsejébe egy egész hagymát teszek, meg jó sok fokhagymát, ott is befűszerezem. Lehet még bele tenni rozmaringot, vagy kakukkfüvet.

A tepsit, amiben sütni fogom, kikenem zsiradékkal, beleteszem a madarat, hátára fektetve. Öntök alá egy pohár vizet (lehet jó minőségű vörösbort is), lefedem fóliával, és berakom a sütőbe. Alacsony hőfokon (160-180 fokon) addig párolom, míg a combba szúrt kés által ejtett lukból nem folyik már véres lé. (Időnként megszúrom, nem nagyon sokszor, hogy ne legyen azért nagyon lukacsos.) Ez nagyjából 1-1,5 óra, de simán lehet több is, attól függ, hogy libát sütünk-e vagy a nála kisebb kacsát, és persze még ezek között is van jócskán eltérés.

Ha már megpárolódott, akkor a maximumra állítom a sütőt, ami nálunk 240 fokot jelent, és addig pirítom, amíg a bőre olyan nem lesz, mint a töpörtyű. Pirítás közben időnként meglocsolom a hús alatt összegyűlt zsírral. Ha valahol erősebben pirul a bőre, mint kellene, és esély van rá, hogy megég, ott egy darab alufóliával le kell takarni. Általában a lába, és a szárnya vége szokott ilyet csinálni.

A hasában megpárolódott hagymát meg nem szoktam kidobni, hanem összedarabolva, egy kis zsírral főtt krumplihoz adom, és együtt töröm össze őket. A hagymás törtkrumpli kiválóan illik a ropogós szárnyassülthöz.

Nagyjából ugyanígy járok el, ha csak combot és mellet szeretnék sütni. Ilyenkor, ha lehet veszek még szárnytövet, ami olcsóbb, mint a liba nemesebb részei, de van rajta hús, és ami a legfőbb, jócskán vágnak mellé még bőrt is, amiből kellő mennyiségű zsír sül ki. A hagymát ebben az esetben csak a hús mellé tudom szórni, összedarabolva. Ha már kezd megpirulni, akkor kiszedem, és félrerakom, ugyanúgy használom, mint az egész liba hasüregében párolódott hagymát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés